1956 hőseire emlékezett a Somogy Megyei Katasztrófavédelem

Talán nem volt olyan magyar ember, akinek személyesen ne okozott volna gyötrelmet az elnyomó diktatórikus hatalom. Legyen az földműves, polgár, vagy gyári munkás - mondta október 23-a alkalmából rendezett ünnepségen Wéber Antal tűzoltó dandártábornok. A megyei katasztrófavédelmi igazgató az úgy fogalmazott: ezt nem tudta tovább viselni a nép. Meg kellett, hogy hasadjon az égbolt.

"Az 1956-os forradalom nem egy fejezet a történelemkönyvben, hanem történelmünk azon eseménye, amikor szinte az egész ország egy emberként lépett fel egy közös ügyért, a diktatúra elsöpréséért. Együtt dobbant meg az ország szíve 62 évvel ezelőtt, mert az elkeseredett nép úgy gondolta most van itt az idő, most lehet lerázni a hazug elvetemült diktatúrát. És jött november 4-e, amikor a szovjet csapatok általános támadást indítottak Budapest és más városok ellen. Ez volt a vég! Hiába várták a nagyhatalmak segítségét, hiába figyelték a Szabad Európa rádió sistergő hangját, hogy jön a segítség... Nem jött! Vérbe fojtották a szabadság szellemét és egyben hőseit is!"

- Az októberi forradalom hősei voltak azok a hétköznapi emberek is, akik kimentek az utcára és abban segítettek, amiben tudtak. Volt aki élelmiszert szállított, volt, aki sebesültet mentett, ápolt. Az akkori összefogás példa értékű lehet mind a mai napig. Ez az összefogás segített és ha kell, akkor segíthet ma is a magyarokon. Csak rajtunk múlik. Csak főhajtással emlékezhetünk elődeinkre - zárta beszédét Wéber Antal.