2006 őszén a fővárosi zavargásokat néztem a televízió előtt állva a két, akkor 3 és 5 éves gyerekemmel. Nem készültem rá, hogy az esti híradó esetleg megzavarhatja őket. Azt kérdezték, hogy „Apa, tegnap azon az utcán autóztunk, ahol most a bácsik lövöldöznek és tüzeket gyújtanak? Miért teszik?”
Abban a percben döntöttem el, hogy egy életre leteszem a kishitű „proli családból származom, balra kell szavaznom” ingem, mert szégyenkeztem a saját gyerekeim előtt, részben a saját hibám miatt is, hiszen 94-től egyfajta megszokásból én is rendre baloldalra szavaztam.
Abban a percben nagyon sok minden megváltozott bennem és ennek már 12 éve. Eldöntöttem, hogy nem egy eltartottja leszek Magyarországnak, hanem egy aktív és építő polgára. Semmit sem várok, hanem inkább én adok az országnak, amit csak tudok. Mint megyei laptulajdonos eldöntöttem, hogy alapvetően át fogom alakítani az akkoriban Bács-Kiskun megye egyik legolvasottabb hírportálját a Hírös.index.hu-t. Ez annyira jól sikerült, hogy fel is számoltam 2013-ban a lapot és ezzel együtt kiszálltam az értelmetlen számok bűvöletében zsibongó netes újságok versenyéből. Mert abban a percben a gyerekeim kérdő tekintetének a kereszttüzében rájöttem, hogy ha nem változtatok, akkor elveszítem a tiszteletüket. Pedig, ha valamit, akkor azt jól tudom, hogy egy gyermek és szülő kapcsolatában van egy hiba határ, amit a szülő nem léphet át, és akkor és ott a televízió előtt állva azt éreztem, hogy azzal, hogy egy rossz rendszert támogatok, bizony átlépem azt a határt, amit semmiképpen sem szeretnék!
Azóta megalapítottam a Bácsmegye lapot, ahol nincs bulvár és nincsennek egymást lejárató olvasói fórumok, létrehoztam a regionális online lapcsoportot (Regon) és ennek az első tematikus mellékletét képező, mára piacvezető építőipari lapot a Magyar Építőket, és még rengeteg ötletem van, amit meg akarok valósítani, hogy ez az ország egy jobb hely legyen. Megkeresztelkedtem 42 évesen, és beléptem a KDNP kecskeméti szervezetébe.
Mert naponta eszembe jut az a 2006-os őszi este a televízió előtt, amikor bizony szégyenkeznem kellett a két, akkor 3 és 5 éves gyerekem előtt egy Gyurcsány Ferenc nevű ember első őszinte vallomása miatt kialakult véres zavargás kapcsán.
Azóta megpróbálom nem csak nézni, hanem látni a folyamatokat az országban. Lassan igazat adok idősödő barátomnak, aki rendre azt hangoztatja, hogy a komcsik olyanok, mint a higany, mindenféle elv nélkül összefolynak, ha érdekükben áll.
Pont, mint tegnap Hódmezővásárhelyen. Szégyen ez. Szégyen, hogy a vásárhelyiek azt a Lázárt próbálják megbuktatni politikailag, aki messze-távol az egyetlen a magyar ugaron 100 éve, aki közismerten bárkivel tengelyt akaszt a vidékiekért. Az egyetlen a magyar ugaron, aki egyenes derékkal áll akár órákon át, válaszolva a kormányinfókon és viselkedési mintát ad minden vidéki gyerek számára, hogy van esély felvenni a kesztyűt a fővárosi elkényelmesedett hatalmasokkal. Nincs lehetetlen.
Hogy Lázár János nem egy hibátlan ember? Persze, hogy nem. Mint ahogyan egyetlen szülő sem hibátlan, vagy egyetlen politika, vagy ember sem hibátlan. De, mint ahogyan van egy szülői hibahatár, így van egy politikai hibahatár is. Márpedig Hódmezővásárhelynél, vannak az országnak azért kevésbé sikeres települései is, mint ahogyan ezt az emlegetett építőipari lap elmúlt évi cikkei is is mutatják.
Nem ismerem Lázár Jánost, és mielőtt azzal vádolnának, nem, semmilyen állami hirdetést nem jelentetnek meg a kiadóim és még csak tervben sincs ilyen. Egyszerűen csak nem tudok, nem akarok és igazán nem merek felejteni.
Oltyán József