Kaposvári katonák találták ki és ők is valósították meg azt az emlékfutást

Tizennégy nap alatt futják végig az országot, és jutnak el a caporettói áttörés helyszínére október 24-én. A Honvédelmi Minisztérium és a HM Hadtörténei Intézet és Múzeum szervezésében Budapestről indultak, 14 napon át szaladnak, amíg elérkeznek Szlovéniába, s 82 települést érintenek útjuk során.

– Tízen vagyunk, de gyerekek, sportolók, más katonák is csatlakoznak hozzánk egy rövidebb távra – mondta Szita János tartalékos zászlós. – Jó a társaság, az időjárás eddig kegyes volt hozzánk. Néhol megerőltető volt futni, a budai hegyekben sok az emelkedő.

 

 

– Váltófutásban haladunk, összesen napi 80-100 kilométert teszünk meg. Fejenként egy nap alatt 10-et, ki milyen formában van – mondta Nevelős László alezredes, a futók vezetője. – Kaposvári katonákból áll az egész csapat: vannak a 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezredtől, a Hadkiegészítő Felkészítő és Kiképző Parancsnokságtól, a Rendészeti Központtól, és van egy jutai társunk is az 54-es radarezredtől. Néhányan végigcsinálták négy éve a doni emlékfutást, onnan jött az ötlet, hogy induljunk el nyugatra is.

Csak egy név egy márványlapon vagy egy megsárgult fotó: ennyi maradt az első világháború katonáiból, akik életüket áldozták. De szinte nincs olyan magyar település, ahol ne állna emlékművük. Nevelős László hozzátette: minden lépéssel, minden megtett kilométerrel rájuk emlékeznek, akik magyar földről indultak, és innen is hiányoznak. A futókat köszöntötte Dér Tamás alpolgármester is, aki hangsúlyozta: Kaposvár katonaváros volt már az 1860-as évektől, most pedig méltó megemlékezéssel hajtanak fejet hőseik előtt.

 

 

Felavatták az utolsó parancsnok sírját

Az emlékfutás résztvevői átvonultak a Keleti temetőbe, ahol felavatták Reichard Bélaalezredes, a kaposvári 44. gyalogezred, a somogyi rosseb-bakák utolsó parancsnokának felújított sírját. Az avatóbeszédet Szakály Sándor, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója tartotta.

– A császári és királyi, majd a nemzeti hadsereg egy olyan tisztjének állítunk emléket, aki az összeomlást követően is az alakulatánál maradt, és hazahozta őket az olasz frontról – mondta Szakály Sándor. – Ausztriában született, de Kaposváron temették el 45 évesen 1925-ben. Története azt példázza, hogy a hősök és áldozatok emlékét őrizni kell, mert egy nemzet tagjai voltak, függetlenül attól, hogy egy háborút később hogyan minősítenek.