Az első munkanap egy új munkahelyen. Van, akinek az életében több adatott már meg, van, akinek kevesebb, de mindenkinek ismerős az az izgatottsággal és félelemmel vegyes kíváncsiság, ami ezt a bizonyos napot jellemzi. Sok a kérdés, külső, belső egyaránt. Jól döntöttem? Megállom majd a helyem? Meg fogok birkózni a feladatokkal? Kedvelni fognak a kollégák? Én fogom őket kedvelni? Annyi kérdés, melyek egyikére sem tudjuk még a választ, amikor állunk az új munkahely előtt. Minden ismeretlen, egy a biztos, hogy hoztunk egy döntést, mely ehhez az ajtóhoz hozott minket és belépve rajta már minden rajtunk múlik. Vagy mégsem?
Sokáig ezt gondoltam. Enyém az állás és innentől rajtam múlik, hogy megmutassam: megérdemeltem és képes vagyok rá. Az ember áll az új munkahely előtt, nyakát, karjait, mint olimpikon úszóink az utolsó pillanatokban a megmérettetés előtt lendületesen bemelegíti, hiszen az első napok, hetek! Nah, az aztán mélyvíz lesz! Győzöm majd a fejemet a víz felett tartani és megjegyezni mindent, amit mondanak. Lélekben és fejben is már előre készülünk, hogy bedobnak minket a sűrűjébe.
A mai napig előttem van, amikor ovis koromban váltig állítottam a családi barátnak, hogy én még nem tudok úszni, de ő csak mondogatta, hogy ugorjak bátran a csónakból a vízbe. Megtettem. Emlékszem, ahogy a szemem nyitva, a víz zavaros, és én nem igazán tudom, hogy mit is kellene a kezeimmel pontosan csinálni, hogy újra a vízfelszínre kerüljek. Az eredmény? Géza pár másodperc után belátta, hogy igazat mondtam és kihúzott a vízből, egy életre szóló emléket szerzett nekem, mely hála az égnek nem traumatizált és akadályozott a későbbiekben abban, hogy igazi vizi-csirke váljon belőlem.
Hasonló érzésekkel érkeztem tavaly novemberben a dunaújvárosi irodaházhoz. Tudtam (dehogy tudtam, reméltem), hogy nem véletlen kaptam meg az állást és azt is tudtam (vagyis reméltem), hogy képes leszek majd a mélyvízben a túlélést biztosító mozdulatok elsajátítására. Aztán kinyílt az ajtó és ahelyett, hogy egy jól irányzott fejessel ugranom kellett volna, megfogták a kezem és azt mondták, hogy lépésről-lépésre fogunk haladni a part széléről, a sekély részéről fogjuk megközelíteni a nyílt vizet és azt is mutatják, hogy merre érdemes menni. Nem is értettem, hogy itt megismertetnek mindennel? Nem kell egyből mindent tudni? El fogják mondani, be fogják mutatni, hogy ki kicsoda és a cég hogyan működik? Alapképzés?
Az első munkanapom a Grabarics Kft.-nél minden várakozásomat felülmúlta. Az a fajta profizmus és felkészültség, amellyel fogadtak minket, új belépőket egy olyan fajta biztonságérzetet adott, mely azóta is támogat engem a mindennapi munkám során és vissza-visszanyúlok az érzéshez. Megismerni a szervezési táblát, a cég felépítését, a szabályrendszert, mely a munkánkat irányítja és amelynek alapjait az illetékes kollégák mutatják be, ezáltal már velük is közvetlenebb kapcsolatot kialakítani mind-mind olyan lehetőségek, melyekre egy „majd megtanulod magadtól” vállalatnál esély sincs. Nálunk adott az idő és lehetőség, hogy megérkezz a céghez nemcsak testben, de lélekben és fejben is egyaránt.
Alapképzésünk során kiemelt hangsúlyt fektetünk arra, hogy az új belépő kollégáinknak legyen lehetősége a cég múltjában elmerülni, hogy ezáltal megértsék a jelent és közösen tudjuk építeni a jövőt. Hogy ne legyen bennük bizonytalanság azt illetően, hogy kérdéseikkel kihez fordulhatnak, vagy a válaszokat hol találják. Hogy még véletlenül se fordulhasson elő az, hogy már több hónapja a cégnél dolgoznak és valaki felteszi a kérdést: „Ezt neked nem mondta el senki?” Az alapképzésben résztvevő számos kolléga azon dolgozik, hogy ez ne történhessen meg. Hiszen így könnyebb. mindannyiunknak.
A munka- és tűzvédelmi felelőstől az informatikuson, a logisztikán, a HR-en és marketingen át az irodavezetésig minden osztály bemutatja működését és az új kollégával lehetséges kapcsolódási pontokat. Új munkatársaink találkoznak a környezetvédelmi felelősünkkel, megismerkednek a raktárral és a telephellyel. Tisztában lesznek azzal is, hogy kihez lehet, és adott esetben kell is a kérdésekkel fordulni. Közös érdekünk az, hogy az építőipar mindennapjaiban felbukkanó kihívásokra készen álló, a céget és szabályrendszerét jól ismerő kolléga hagyja el pár intenzív nap után az irodaházat. Egy olyan munkatárs, aki pontosan és magabiztosan tudja, hogy mely úszásnemekkel fogja könnyedén szelni a habokat.