Nem lehet tovább emelni a Balaton vízszintjét a tó partvédőműveinek, vízleeresztő rendszerének helyzete, továbbá a partközeli beépítettség miatt. Kézenfekvő megoldásnak kínálkozik a meder kotrása, amely a tó élettartamát is meghosszabbítaná – nyilatkozta Biró József siófoki vízgazdálkodásai és környezetvédelmi szakmérnök a Víz Világnapja apropóján a siofok.hu-nak.
A magyar tenger, vagyis a Balaton egy sekély vizű tó, átlag mélysége 3-3,5 m, éves feltöltődése napjainkban 2-3 mm. Ez azt jelenti, hogy tíz év alatt 2-3 cm feltöltődéssel, 100 év alatt 20-30 cm lerakódással kell számolni és amennyiben ez a folyamat így marad, ezer év múlva nem lesz Balaton. Utódaink, – ha lesznek – már csak a régi könyvekből, vagy más adathordozóról szerezhetnek tudomást arról, hogy volt egyszer egy Balaton, amelyet nagyon sok ember szeretett. Fürödtek, úsztak benne, hajóztak, vitorláztak rajta, halakat fogtak belőle és itták a vizét. Fontos, nagyon fontos tavunk vízének és környezetének védelme, de ez a tó, csak addig marad tó, ameddig megfelelő mennyiségű és minőségű víz lesz benne – hangsúlyozta a szakember.
Tudjuk, aszályos években – amire volt példa az utóbbi pár évtizedben többször is – 3 méter alá csökkent a tó átlagos vízmélysége. Lehetnek olyan trendek, mint ahogy voltak is, hogy egymást követően lesznek száraz, aszályos, csapadékhiányos esztendők, amikor a Balaton veszélybe kerülhet. Mindezeket tudva az illetékesek a tó vízszintjét a 100-as mércéhez mérten (3,3 m átlagos vízmélységnél) először 110 cm-re, majd napjainkban 120 cm-re emelték. Ez nagyon jót tett a tó vízháztartás-gazdálkodásának, a kiváló vízminőség megőrzésének, de viharok idején – amelyek akadnak szép számmal – az erős, főleg északi szelek által gerjesztett hullámok az 1 méter magasságot is meghaladhatják. A viharok káros hatásaival szemben nagyon nehéz és főleg költséges védekezni. A települések épített létesítményeit, közműveit (épületek, utak, partvédőművek, kikötők, stb.), mind a 100 cm-es átlagvízszinthez tervezték és építették meg; ezeken szinte lehetetlen változtatni.
Mit lehet, hát tenni, hogy megvédjük meglévő létesítményeinket és a tóban is a lehető legtöbb vizet tudjuk tartani? – tette fel a kérdést Bíró József, választ is adva rá: egyetlen megoldás marad, mivel a tó vízszintjét tovább már nem lehet emelni, és ez nem más, mint újra kezdeni, vagyis folytatni a mederkotrást.
Egyre többen osztják a szakember véleményét, hogy a jelenlegi tűzoltás jellegű strand- és kikötőkotrások mellett szükség lenne egy intenzívebb, rendszeres mederkotrásra a Balatonon. Tisztázásra vár azonban az a kérdés, hogy ki viselje a tetemes költségeit ezeknek a kotrásoknak: a kikötő- és strandüzemeltetők, az önkormányzatok, vagy az állam?