Csaknem 2500 lopótök alkotja Horváth János gyűjteményét. A Somogy megyei férfi több mint 60 éve gyűjti a tökfélék családjába tartozó növényt. Házában, amerre a szem ellát, mindenhonnan tökök lógnak.
– Ez már belül is beérett, érzékelhető, hogy könnyű – kopogtatta idei termése legszebbikét Horváth János. A 90 éves kaposvári nyugdíjas több mint 60 éve foglalkozik ezzel a növénnyel.
Mikor feleségével megismerkedett, akkor látta, hogy anyósa kertjében szép, méretes lopótökök zöldellnek, tőle kapott magokat.
Szinte mindenhonnan lopótökök lógnak otthonában, a pincében, a raktárakban vagy éppen lakóházában is, jelenleg csaknem 2500-ra tehető gyűjteménye. Kétszáz darabot már eladott, de nem célja, hogy minél többtől megszabaduljon. Azt mondja: a szívéhez nőtt gyűjteménye.
– Igaz, nem kevés vele a munka, fontos a gazdag talaj, a tyúktrágyára esküszöm, meg a sok esővízzel való öntözésre, és kell a jó stabil állvány, nehogy gúzsba kösse magát – tette hozzá. Minden ősszel leszüretel, összesen 116 darabot.
– Ez olyan, mint a szerelem, nem tudja az ember hol éri el, spontán jött, nem akartam, így sikerült, sőt, ha nem termelhetném, talán beteg lennék – véli az idős férfi.
Tóth István növényvédelmi szakmérnök szerint a bőséges termés a jó örökítőanyagnak is köszönhető. A génállomány a különböző tulajdonságokat átörökíti, sejtmutációt idézhet elő. Ha ez találkozik kedvező körülményekkel, öntözte, megfelelő a tápanyagellátás, valamint nagy hőmérséklet, ami idén is volt, akkor bármikor kialakulhatnak jellegzetes eltérő morfológiai tünetek – mondta el érdeklődésünkre a szakember.